1.A végrendelet és az öröklési szerződés.
-a germán jogban nem volt értelme a végrendeletnek,mert itt a házközösségeken belül minden közös volt,nem is lett volna miről rendelkezni
-az egyházjog alakította ki a kegyes célú végrendelkezést: pia causa: halál esetére szóló adományozás, haszonélvezet fenntartására az adományozó életében (donatio post obitum, donatio reservato ususfructu)
-testamentum: ennek révén az egyház híve egy "lélekrészt" felajánlott az egyháznak; a rendelkezőnek ki kellett kérnie a családtagok és a leendő örökösök beleegyezését /a "szabad rész" (quotité disponible) erejéig nem volt szükséges a hozzájárulás,mellőzhető volt az ingóságok és vásárolt birtok esetén is/
-francia szokásjog kezdetben nem ismerte a végrendelkezést
-német világi jogban 13. sz végétől kezdett terjedni,ingó és szerzett ingatlan körében
-öröklött javak esetében ki kellett kérni a házastárs és a gyermekek egyetértő nyilatkozatát,vagy osztályt kellett tenni,és az illető a maga részéről szabadon rendelkezett
-a végrendelkezés (geschäft, letzer wille, ultima voluntas, testamentum) főleg az egyház vagy a szegényalapítványok javára szólt
-városi "nemesek" és özvegyasszonyok gyakorolták
-a középkori végrendelet egyes vagyontárgyakra külön-külön vonatkozott
-az egyházi jogban kialakult végrendelet-végrehajtó (executor, administrator) a világi jogba is átkerült
-a végrendeleti öröklést igyekeztek a tv-es elé helyezni,de ez csak részsikerekhez vezetett
-az egyház javára szánt végrendeletet 2 tanú előtt kellett tenni
-a világi végrendeletnek nem voltak "tv-es" formai követelményei,de gyakran megkívánták a köz-vagy magánhatósági megerősítését
-szóbeli végrendeletet csak városi tanács előtt lehetett tenni,de kialakult a szükséghelyzetben 7, 5, 3 tanú előtti szóbeli végrendelkezés
-a végrendelet köz-és magánjellegű lehett valamint írásbeli vagy szóbeli
-a saját kézzel írt és aláírt holográf végrendelethez nem kellett tanú
-a más által írt,aláírt és megpecsételt allográf végrendelethez 2-7 tanú volt szükséges
-a birodalmi közjegyzői rendtartás (Reichsnotariatsordnung,1512) a szóbeli végrednelethez 7 tanút igényelt
-közvégrendeletet a hatóság előtt jegyzőkövbe is lehetett mondani
-római jogi hatásra létrejött privilégizált végrendeletfajták (teljesen vagy részben formanélküliek lehettek):
•pestisjárvány idején tett (testamentum tempore pestis conditum)
•katonai végrendelet (testamentum militare)
•szülőknek gyerekeik javára adott (testamentum parentum inter liberos)
•kegyes célú (testamentum ad pias causas)
•faluhelyen tett végrendelet (testamentum ruri conditum)
-az ALR, az ABGB és a BGB a magánvégrendeletekhez 2 tanút igényelt
-a tanúknak jó,tiszteletreméltó férfiaknak kellett lenniük
-asszonyok, 18 év alatti férfiak, szellemi vagy testi fogyatékosok nem tanúskodhattak
-a végrendelkezőnek eszénél és erejében kellett lennie (sana mente, sano corpore)
-"világos pillanataikban" lelki betegek is végrendelkezhettek
-halálos ágyon csak az ingókról lehetett rendelkezni egy meghatározott értékig
-nemesi család utolsó férfitagja (ultimus familiae) csak a szerzett javairól és a saját osztályrészéről rendelkezhetett,a maradék a lányainak maradt
-a végrendelet-végrehajtó (executor, administrator) megmaradt
-mesterséges öröklési viszonyt teremtett az öröklési szerződés
-"örökségbe fogadás" (adoptio in hereditatem) az örökbefogadás korai alakja
-öröklési szerződésnek tekinthető az ajándékozás halál esetére (donatio post obitum)
-a testvérré fogadással (confraternitas, Erbverbrüderung) nagykorú férfiak között kölcsönös öröklési jog keletkezett (csak a "főnemesség" körében volt megengedve)->Uralkodók is kötöttek egymással ilyen szerződéseket,ezek inkább köjogi,politikai alkuk voltak.Megvalósításuk unio hereditariát hozott létre tartományaik között:
•Braunschweig, Szászország, Hessen-1373,1457
•Brandenburg, Mecklenburg-1442
-a magánjogi öröklési szerződéseket az ALR általánosan megengedte, az OPTK csak a házastársak között tette lehetővé
-a házastársak a 15.sz-tól tehettek közös végrendeletet egymás javára (testamentum reciprocum, testamentum mutuum)